Péksütik

Péksütemény – a nevében is benne van: ez egy sütemény, nem étel

A péksütemények sokak számára a reggeli vagy a vacsora gyors és kényelmes megoldását jelentik. De vajon belegondoltunk már abba, hogy mit is jelent valójában ez a szó? Péksütemény. A neve nem véletlen: ez egy sütemény, azaz egy édesség, nem pedig egy főétkezésre szánt tápláló fogás.

Régen, amikor egy-egy péksütemény készült – legyen szó kalácsról, kakaós csigáról, túrós batyuról vagy éppen lekváros bukról – desszertként fogyasztottuk, jellemzően vasárnap, ünnepi ebéd után. Nem ez volt az étkezés alapja, hanem a jutalom a végén, miután már ettünk levest, húst, zöldséget, köretet, savanyúságot. A péksütemények szerepe kiegészítő volt, nem pedig főszereplő.

Ma ezzel szemben gyakran főétkezésként fogyasztjuk ezeket az ételeket, ami több szempontból is problémás lehet. A legtöbb péksütemény – főleg a bolti, előre csomagolt vagy gyorsan előállított változatok – szinte kizárólag gyorsan felszívódó szénhidrátokat és cukrot tartalmaz. Rostban szegények, fehérje, egészséges zsír, vitamin vagy ásványi anyag alig található bennük.

Ennek pedig meg is van az eredménye:

• Nagyon gyorsan megugrik a vércukorszint,

• Majd ugyanolyan gyorsan le is zuhan,

• Ami után hamar éhséget érzünk, ingerlékenyek leszünk, és gyakran újra valami édeset kívánunk. Ez könnyen egy ördögi körhöz vezethet.

A szervezetünk tartósan nem tud jól működni, ha ilyen egyensúlytalan "étkezésekre" építjük a napjainkat. Nem azt jelenti, hogy soha ne egyél péksüteményt – de tedd a helyére: gondolj rá úgy, mint egy desszertre, egy finom kiegészítésre egy kiegyensúlyozott étkezés után, nem pedig a reggeli vagy a vacsora fő elemeként.

Ha pedig mégis valamilyen pékárut ennél, próbálj olyan változatot választani, ami teljes kiőrlésű lisztből készült, tartalmaz fehérjét, például túrót vagy tojást, esetleg rostban gazdag alapanyagokat. És mindig tedd fel magadnak a kérdést: "Ez most valóban egy főétel, vagy csak egy sütemény?"